A Tot atyafiak. A jo palocok

Mikszath Kalman irasainak jellemzoje az anekdotikus szerkesztesmod es a stilizalt elobeszed. Az irodalmiva nemesitett nepnyelv gyokere az iro gyermekkoraban talalhato, a hallott dalokban es mesekben, abban a falusi kornyezetben, melyben a Palocfold fiakent nevelkedett.
„Elbeszelni nem a regenyiroktol tanultam, hanem… a magyar paraszttol” – vallotta Mikszath idosebb koraban. Munkassaganak talan legfontosabb allomasa A tot atyafiak (1880) es A jo palocok (1881) megjelenese.
Az utobbirol irta azt, ami mindket kotetre ervenyes: „Jo volt hozzam. Sok oromot szerzett: Olyan kis mesebeli konyv lett, aki megrazkodott es… mondta: Gyere, kedves gazdam, a hatamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni”.
Ketsegtelen: a novellaskotetek hoztak meg Mikszathnak az olvasok szeretetet, a kritikusok dicseretet es nem utolsosorban biztos megelhetest. A tot atyafiak es A jo palocok novellaiban Mikszath megtalalta egyeni hangjat.
Szemlelete ugyanakkor meg alapvetoen romantikus. Nem veletlenul mondta A jo palocok elbeszeleseirol: „Magamat latom e konyvben, amino voltam fiatal koromban, s amino mar sohasem leszek tobbe”.
– Kaiser Laszlo