Ha az ember verset olvas, nagy koltok muveibol egyhuzamban, legfeljebb nehany koltemenyt olvas el, azutan egyfajta emelkedett erzessel becsukja a konyvet… Egy Jozsef Attila-kotetet azonban orakig lehet olvasni: az o versei szorakoztatok… Ahol a szo mindennapi ertelmeben vett realitas veget er a kolteszetben, ott valami mas, valami fontosabb kezdodik. Jozsef Attila eltolja a vilag kulisszait, es a reseken bearamlik a titok.
Bizarr kepei a megsejthetetlent sejtetik, valami kimondhatatlant mondanak ki. Ez a kolteszet… Kolteszete es sorsa olyan tragikus modon osszefonodott, mint csak az egy Petofi elete es muve.
A kolteszetet nemcsak a koltemenyek teszik. A verseken kivul talan meg sokkal inkabb hozzatartozik az ember, aki a versek mogott all, es a sors, amelyet az ember hordoz,vagy amely osszezuzza ot.
Jozsef Attila kolteszetebe most mar kibogozhatatlanul beleszovodott a sorsa. Megkezdodott a legenda.
– Szerb Antal
